A szenvedély

"A szerelem, mondják, rabszolgává tesz, meg hogy a szenvedély ördögi, meg hogy sokan életükkel is fizettek már a szerelemért. Tudom, mindez igaz, de azt is tudom, hogy szerelem nélkül vakon tapogatózunk életünk alagútjában, és soha sem látjuk meg a fényt."

Hogy mit teszünk kockára, felfedi, mi értékes nekünk.
Hogy van az, hogy egyik nap az élet rendezett, elégedettnek érzed magad, talán kissé cinikus vagy, de alapjában mégis elégedett, és aztán, minden figyelmeztetés nélkül, egyszer csak a szilárdnak hitt talaj meginog, szétnyílik lábad alatt, és hirtelen egészen máshol találod magad, olyan helyen, melynek pontos helyrajzát nem ismered, s a szokások teljesen idegenek?

Az utazónak legalább van választása. Aki útra kel, tudja, hogy a dolgok nem lesznek olyanok, mint otthon. A felfedező előre tudja ezt. De mi, kik csupán a véráramok útjait járjuk, s bensőnk egy-egy városára váratlan bukkanunk, nem tudunk felkészülni. Az élet hozzánk, kik addig folyékonyan beszéltük nyelvét, most idegenül szól.
Mesélek neked. Hidd el, így történt.

Henri szenvedélyesen szereti Napóleont, Napóleon pedig szenvedélyesen szereti a csirkét. És Henri, a hűséges szakács Moszkváig követi a császárt, úgy hogy közben egyetlen embert sem öl meg.
Mindeközben Velencében, az álarcok és lehetőségek városában, hártyákkal a lábujjai között egy csónakos lányaként megszületik Villanelle, s minthogy nő létére csónakos nem lehet, éjjelente a kaszinóban teszi kockára a szívét.
Miután Henri szívét Napóleon, Villanelle-ét pedig egy előkelő velencei patríciusnő összetöri, egy sötét csatornában keresztezik egymást útjaik.

Jeanette Winterson Manchesterben született, és egy pünkösdista pár örökbefogadott lányaként nőtt fel szeretettelen, rideg légkörben. Misszionáriusnak szánták, és megtiltották, hogy olvasson. Az élményt, noha folyamatosan megírja és újraírja, azóta sem heverte ki. Hisz abban, hogy a művészet mindenkié, ezért mindenki által hozzáférhetővé kell tenni.
Tíz regényt írt, többek között a Nem a narancs az egyetlen gyümölcs, a Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? és a Teher címűt. Elnyerte "a legjobb első regénynek" járó Whitbread-díjat, a John Llewellyn Rhys-emlékdíjat, az E. M. Forster-díjat, valamint Cannes-ban az audiovizuális műsorok fesztiváljának (FIPA) Ezüst-díját. Az 1987-ben megjelent A szenvedély Jeanette Winterson legjobbnak tartott regénye.