Szeretném a Lecke vége című könyvet édesapám néhai Bozzay Dezső, szent emlékére ajánlani. Életében, az elmúlt évtizedek alatt, nagyon vágyott arra, hogy valamikor kiadásra kerülhessenek az indexre tett könyvek édesanyja élettörténete a 15 éves feleség, a Kenyér és szerelem és e könyv, mely befejezője az életregénynek. Boldog vagyok, hogy a nagyobbik fiú Emil nagybátyám segítségemre volt, hogy megvalósuljon a kiadás és a mai ember számára e rohanó, elhidegülő világba, néhány csodálatos, tanulságos órát adjon a könyv olvasójának. Ebben a kötetben a trilógia záróművében az írónő nem kesereg, nem zokog a kátyúba jutott, vagy még inkább az elsüllyedt házasság és szerelem romjai felett, hanem megírja a csalódások, a kudarcok, a napok és percek tragédiájának gyógyszerét. Így válik a könyv kicsit optimista regénnyé, melynek gondolatokban és mondanivalóban gazdag tartalma, sok-sok tudással szinte egy életre szóló bölcsességgel ajándékozza meg az olvasót.