A legnagyobbak egyike, aki hoszszú évek múltán jutott el a közönségéhez. Füst Milán az induló Nyugat művésze volt, de versei, drámái nemzedékekkel később keltek életre igazán, felbecsülhetetlen értékű naplójának kiadását a történelem sodorta mindig tovább, s 1942-ben befejezett regénye, A feleségem története is sokáig szinte visszhangtalan maradt. Igaz, a siker azután robbanásszerű volt, s ma már nem is értheti az olvasó: hogyan lehetett ilyen sorsa egy letehetetlenül izgalmas műnek, a magyar elbeszélő irodalom remekének, amelynek szerzőjét 1965-ben Nobel-díjra jelölték.