A beszélő köntös, Szent Péter esernyője

(E-könyv)

„Bolondok azok a városok, melyek arról panaszkodnak: ?Sokat szenvedtünk, nálunk száz vagy kétszáz évig lakott a török.?

Azok a helyek szenvedtek igazán, ahol se török nem lakott, se labanc, se kuruc, s a magok emberségéb?l éldegéltek, mint például Kecskemét, mert ahol a hadvisel? felekb?l ott tartózkodék az egyik, ott csak egyik

dominált, sarcolt, s a többiek oda se mertek szagolni, de ahol az egyik sem lakott, oda mind a három eljárt epret szedni.

Egy nap a budai pasának szottyant kedve egy kis élésre vagy pénzre: ?Nosza fiam, Dervis bég, írj a kecskeméti bírónak!?

S ment nyomban a levél, melynek ékes stílusából nem hiányzott a ?Fejetekkel jádzotok?.

De nem másként járt el a szolnoki Muszta bég, zsákmányolván Ceglédet, K?röst, Kecskemétet és a környékes falvakat. Minden áldott héten vetett ki rájok terheket, írván: ?Ez úri levelet szerrül-szerre minden városba, faluba lóháton hordozzátok, különben ne cselekedjetek.?

Számot tartott a jómódú városokra vitézl? Koháry Imre uram ?kegyelme is, ki a császáriak részér?l Szécsényb?l oszt vala rendeleteket, s?t a gácsi szolgabíró, nemzetes Darvas János uram ?kegyelme se volt rest, rájuk üzenni, ha a kurucoknak kellett valami. S azoknak bizony mindég kellett…”