?Hozzáláttam hát. Megpróbáltam rád összpontosítani a figyelmemet, elképzelni, mit csinálsz mit gondolsz, hogy nézel ki. Délben ment a legjobban, nem sokkal azután, hogy felkeltem. Ne érts félre: nem álmodoztam. Nehéz munka volt, iszonyúan megerőltető, teljes intenzitásában alig néhány percig bírtam csupán, olyan koncentrációt igényelt. Alakot kellet adnom minden gondolatnak a fejedben, minden részletnek a testedben, a ruhádon, minden szagnak, amely megcsapta az orrodat, minden kósza ötletnek, amely megérintette a szellemedet. Meg kellett terveznem az életedet, mégpedig szemben a folyó irányával, szemben az idővel, a jelentől visszafelé, születésed pillanatáig. Egyszerűbben szólva: ki kellett hogy találjalak.?