Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk - A pipacsok ártatlanok könyvajánló

Hajdú-Antal Zsuzsi eddig is szívbemarkoló témákról írt, ám a Visszatérünk különösen mély lélektani tartalommal bír. A középpontjában a gyász terhe, a veszteség áll, amit minden ember másként dolgoz fel.

Fájdalmas belegondolni, hogy emberéletek múlnak másodpercek törtrészein, aprónak tűnő döntéseken. A baleset óta évek teltek el, de Kori, Anti és Csilla életében még mindig hatalmas szerepet játszik az a bizonyos kirándulás, amelyről a 11.a osztályból csak ők hárman tértek haza. Azóta leérettségiztek, munkát találtak, járják a világot, és próbálják nem a múltban ragadva élni a jelenüket. De mikor újra találkoznak, rá kell ébredniük, hogy akaratlanul is összeköti őket a fájdalmas emlék.

Ez a látszatra vékonyka könyv ólomsúlyú tartalommal rendelkezik. Olyan gondolatok fogalmazódnak meg a Visszatérünkben, amelyektől másként kezdjük látni a világunkat, másként értékeljük az életünket, a szerencsés pillanatok törtrészeit, hiszen másodpercek alatt minden megváltozhat. A regényt magát egy titokzatos atmoszféra lengi körül: Mit takarhat az, hogy a "A pipacsok ártatlanok"?

"– Elnézést. Bocsánat!

Ha sejtettem volna, mi vár rám, az utolsó vizsgám után nem rohanok lélekszakadva, hogy a fülledt júniusi zivatarban elérjem a következő vonatot hazafelé."

Kori, Anti és Csilla, illetve a volt osztályfőnökük, István bácsi mind egy-egy példák arra, hány féle módja van egy tragédia feldolgozásának. Kori alkotói életét teljesen felforgatta a baleset, a lelkébe bűntudat költözött, a festményei színeinek helyébe pedig a szénrajzok melankóliája lépett. Anti a digitális univerzumba menekült a valóság elől, ahová nem követik a múlt árnyai. Inkább elmerül az Assassin's Creed világában, minthogy a jelennel együtt a régi érzelmek, sebek is felszakadjanak. Csilla új életet kezdett, bejárja a Földet, maga mögött hagyta a gimnázium rögös útját. Ahogyan Lengyel István is. Senkinek sem szólt, hova vagy merre költözik, magányra vágyott, hogy a belső szobájában feldolgozhassa osztálya elveszítését. De van, amikor az idő sem segít a fájdalmak meggyógyításában.

Feltehetnénk a kérdést, mégis melyikük jár a helyes ösvényen? A könyv nem fogalmaz meg értékítéletet, hiszen ahányan vagyunk, annyiféleképpen kell megküzdenünk a gyász nehézségével, és annyiféle módszer van a fájdalmak enyhítésére. Hogy melyik a helyes vagy éppen a helytelen, nem a mi jogunk eldönteni.

Szívhez szóló, mély tartalommal bíró, reményt nyújtó történet, amely elgondolkodtat bennünket az élet jelentőségéről és a véletlenek fájdalmas súlyáról.

Gyönyörű emléket állít egy országot megrázó tragédiának! Felteszi a kérdést: Hogyan nézhetnek vissza a túlélő fiatalok? Hajdú-Antal Zsuzsi festőien válaszolja meg mindezt, írói stílusával megpengeti a lelkünk húrjait.

Fiatalok állnak a középpontjában, ifjúsági irodalomnak is címkézhetjük, de a Visszatérünk jóval nagyobb olvasóközönséghez szól. Mindenkinek, aki vesztett már el hozzá közel álló személyt. Mindannyian könnyen tudunk azonosulni a szereplőkkel, főként a magába roskadó, önmarcangoló Korival és az egykori mókamester Antival, akin keresztül az írónő kiszakított bennünket egy-egy pillanatra a fájdalmakkal teli történetből, és mosolyt csalt az arcunkra, amikor szükségünk volt a mélységből feltekinteni egy fénysugárra.

Nagyszerű történet, mélyenszántó gondolatokkal!

A Visszatérünk az elveszett pillanatok könyve. A gyász súlyáé, a továbblépésé és a múlttal való harcé. Három fiatalon és egy felnőtt férfin keresztül mutatja be Hajdú-Antal Zsuzsi az elmúlással járó nehézségeket, annak feldolgozási lehetőségeit, valamint segítő kezet nyújt, megértő szívet és lelket. Egy örökzöld történet, ami minden nehezebb időben megállja a helyét. A társunk lehet, amikor nem vágyunk másra, csak a csendre és a betűk nyújtotta vigaszra. A legnagyobb sodrásban lehet a kapaszkodónk.

Fiatalokról szól, de nem csupán fiatalokhoz, hanem mindenkihez.

Azoknak ajánlanám, akik egy vékony, de annál tömörebb történetre vágynak, 232 oldal biztatásra és megértő gondolatokra.

Írta: Barbi