R.F. Kuang: Sárkányköztársaság könyvajánló

A tavalyi évem egyik kedvenc könyve a Mákháború volt, amely hatalmas meglepetéseket és fordulatokat tartogatott. Szerettem minden momentumát, ezért hatalmas várakozással estem neki a második résznek, a Sárkányköztársaságnak.

F. Kuang-nak jó érzéke van ahhoz, hogy megbotránkoztassa az olvasóit. Megteremtett egy olyan világot, ami nem mindennapi, ami egyáltalán nem nevezhető szokványosnak, még kis mértékben sem.
Játszik az epikus és a heroikus fantasy-vel, mindezt szinte tökéletes egyensúlyba tartva, a kilengések pedig csak a történet előnyére válnak. Több réteggel ruházza fel a szereplőket és a világot, melyek izgalmasak, magával ragadóak, emellett ott van a kilátástalanság és reménytelenség érzése. Tele van szenvedéllyel, ezzel adva egy vérpezsdítő ráadást, amely az olvasó minden porcikáját átjárja, ami úgy igazán az ember lelkéig hatol.
A társadalmi problémákat előtérbe helyezve, ismerősként köszönthetjük a szegénységet, a kiszolgáltatottságot és mindazt a dühöt és frusztrációt, ami ezzel jár.

A politika, a hatalmi játékok erősebben jelen vannak a Sárkányköztársaságban, mint a Mákháborúban. Szinte fizikailag tapintható a feszültség a hadurak között, ahogy egymást elárulva és meggyilkolva szereznek egyre több impériumot maguknak. Mindezek mellett a feminista forradalom eszménye is megjelenik egy pár oldalas gondolatmenet erejéig, remélhetőleg a harmadik részben erőteljes kidolgozásra számíthatunk. Tényleg sokrétű ez a könyv, megvan a maga esszenciája, a mondanivalója; utalások a mostani világunkra, amelyeket hol rejtve jeleníti meg, és csak később döbbenünk rá a jelentésére, hol egészen az arcunkba tolja, hogy lássuk végre a valóságot. A gyávaság, a megfutamodás, az önsajnálat és a már fent említett hatalmi harcok – ezek mind itt vannak az orrunk előtt is, látjuk, halljuk, tapasztaljuk. És Kuang ezt zseniálisan adagolta a Sárkányköztársaságba. A mai világ problémáit egy erőteljes fantasy történetbe helyezte bele, ami számomra nem csak szórakoztató volt, hanem elgondolkodtató is.

Manapság az ehhez hasonló írások a világmegmentésre éleződtek ki, nyilván sokan ezt is várják el.  A fiatal írónő már az első, illetve a második résznél is lépett egy veszélyeset és megtette azt, amitől sok más író fél, egyszerűen kilépett a komfortzónából, és hozott valami újat, valami egyedit, valami olyat, ami nem található meg minden fantasy könyvben. Veszélyes húzás, hiszen ezzel akár tönkre is teheti az élményt az olvasók számára, ellenérzéseket válthat ki belőlük azzal, hogy nem kapják meg a megszokottat, az általánost. Merész dolog volt, de bejött.
A szereplőket tekintve nehéz kiragadni kedvencet vagy éppen kevésbé kedvelt karaktert. Ezt ismét a pozitívum részeként könyveltem el, mivel soha nem lehetett tudni, hogy az adott karakter, akit közel engedtem magamhoz, mennyire csapott be, mennyire árult el. Teljesen bele tudtam élni magam az ő helyzetükbe, az adott szituációkba, és egyre jobban azt éreztem, hogy itt senkiben sem lehet megbízni.

Altan Trengszin halott, immár Zsin vezeti a Cekot, aki valahol az ópium mámorába veszett, és csak egyetlen cél lebeg a szeme előtt: megölni a nőstényviperát, Ta-Csit. Nem igazán érdekli csapata többi tagja, és többször kerülnek a lány miatt veszélyes helyzetbe. Bár próbálnak segíteni neki, Zsin a fájdalmai miatt képtelen drog nélkül létezni. A főnix teljesen elhatalmasodott az elméje felett, és az egyetlen lehetőség, hogy megölje a császárnőt, totális kudarcba fullad.

Most, hogy Ta-Csi már tisztában van azzal, hogy a lány a halálát akarja, Zsin esélyei szinte a nullára csökkennek, hogy végezzen a nővel. Szerencséjére egy régi ismerős bukkan fel, aki alternatívát kínál neki és a Ceko számára. Vajszra, a Sárkányhadúr célja az, hogy megbuktassa a nőstényviperát, és ehhez egy tervet eszelt ki. Szándékában áll létrehozni egy demokrata államot, ahol mindenki egyenértékű.

Zsin-t nem érdekli a politika, de mindenre hajlandó azért, hogy holtan lássa a legnagyobb ellenségét. Vajszra tálcán kínálja neki a lehetőséget, és az uralkodónő elé viszi a lányt, egyelőre csak azért, hogy megmutassa: az egyik sámán az övé. Ta-Csin nem látszik a félelem legkisebb jele sem és félrevonja a lányt, hogy kettesben beszélgessenek. Azonban nem várt fordulatok lépnek fel, és  a sámánlányt csak a Ceko egyik tagja tudja kiszabadítani, amiért  a lánynak súlyos árat kell fizetnie.

Vajszra, Kitaj segítségével és a többi hadúrral különböző stratégiákat állít fel, hogy a tervük sikerrel járjon. A nép érdekeit szem előtt tartva puccsot terveznek végrehajtani, mégis úgy tűnik, hogy ez csak a Sárkányhadúrnak kedvez. Ta-Csi figyelmezteti Zsin-t, legyen óvatos a férfivel, de a lány számára Vajszra a megmentő. Azonban eljön az a pillanat, amikor már nem tudja kinek higgyen, kiben bízzon. Barátoknak tartott emberek árulják el és törnek az életére, ellenségnek tartott emberek sietnek a segítségére. De mindenkinek van valami hátsó szándéka. Úgy tűnik, számára már csak a Főnix maradt, az ősi istenség, amely hatalommal és félelmetes erővel ruházta fel.

Ez a háború senkit sem kímél, sok-sok ezer ember halála a hozadéka, szinte mindenki elvesztett legalább egy családtagot. Életek nyomorodnak meg, lelkileg és testileg egyaránt. A félelem állandó az emberek körött, az éhezés mindennapos, a gyilkolás az életben maradásért már természetes.

Kuang egy olyan világot festett le, amiben megvan minden olyan elem, ami egy igazán jó fantasyhoz kell, mindezt pedig valódi problémákkal tarkította. Borzasztóan szerettem olvasni, és teljes mértékben meggyőzött az írónő a tehetségéről, a tisztánlátásáról. Izgatottan várom a befejező részt, ami remélhetőleg hamarosan megjelenik.

Írta: ProKontra Blog