Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek könyvajánló

A Pedig olyan szépen életek Szentesi Éva tollából 188 oldal tömény őszinteség, amely egyszerűen levett a lábamról. Nem volt az oldalakon semmi kertelés, csak az igazság, bármilyen nehéz is olykor szavakba önteni.

A regény egy kisvárosban játszódik, ahol Nyilánszki Mari gyerekkora tárul elénk. Olyan közegben nevelkedett, amelyben nem tudták őt eléggé értékelni, a legnagyobb pofonokat mind fizikailag, mind lelkileg a saját családjától kapta, akiknek leginkább védelmeznie kellett volna őt. Ehelyett nap mint nap becsmérelték, szeretetlenségben nőtt fel: az apja csúnyának nevezte, az anyja pedig elhanyagolta, mikor a lánya felnézett rá. Szem- és fültanúja volt annak, hogyan veri meg az apja az anyját, és hogyan csalja meg a feleség a férjét. Honnan gondolná egy hétéves, hogy nem ez a megfelelő családi norma, ha egyszer ebben a közegben szocializálódott?

Hamar megtanulja, mi az a féltékenység, hiszen a legjobb barátnője jómódú családban él, olyanokat megkap a szüleitől, amiről Mari még csak álmodni sem mer. A legújabb Barbie babát, közös felsőt az anyukájával, kávézásokat és főként figyelmet és szeretetet.

Mari a családja hagyta űrt egyre inkább mással próbálja betölteni. Eleinte csak csinos holmikkal, sminkeléssel, aztán egyre jobban kezdi elveszteni önmagát.

Mígnem úgy tűnik, sínre került az élete: látszólag boldog Mátéval, a fiú is komolyan és hosszútávra tervez vele. Lett egy biztos pont az életében, aki azt ígérte neki, hogy soha nem hagyja el. De a kapcsolatuk csak látszólag volt harmonikus. Mindenki azt mondta róluk, hogy olyan szépen élnek. Ez Marinak mégsem volt elég. A korábban meg nem kapott anyagi jólét és biztonság már nem képezte az ideális jövőjét, maradt a folytonos elégedetlenség, ami további döntéshelyzetek elé állította a már felnőtt nőt.

"Én egyébként előírnám az összes szülőnek, hogy szeresse a gyerekeit."

Ez a családregény felteszi bennünk a kérdést: Vajon ennyire függünk a felmenőinktől? Bármennyire is próbálunk eltérni a gyerekkorban látott példától, ez sosem fog sikerülni?

A szívem szorult össze Mari egyre etikátlanabb lépéseitől, ahogyan próbált alkalmazkodni ebben a torz világban. Senkinek nem kívánok ilyen életet, ilyen légkört, amiben a kislány nevelkedett és ilyen életformát, amiben végül a felnőtt Mari megrekedt. A reménytelenség és szeretetlenség elvette tőle a teljes élet lehetőségét, míg végül olyanná vált, amilyen soha nem akart lenni. Mint az anyja.

Ugyanakkor Szentesi Éva nem csupán Mari életét, hanem különböző sorsokat is felvonultat a Pedig olyan szépen éltek soraiban. Az apjáét, aki saját keservét a családján töltötte ki. Az anyjáét, aki nem látott túl önnönmagán, még akkor sem, mikor megkapta az élettől a második esélyt. Egy férfiét, aki lehorgonyoz egy kirakatkapcsolatban. Egy másikét, aki kihasználja a nőket. Régi és új legjobb barátnőkét. Megannyi sors és életút fut össze a regényben.

Ez a történet általános érvényű a mai világban. Tükröt tart és felteszi a kérdést: Mi tudjuk, merre tart az életünk? Helyes ösvény az, amin járunk? Vagy csak sodródunk, és másoknak megfelelve élünk?

A Pedig olyan szépen éltek egy őszinte regény, amibe nem kis szomorúság és fájdalom vegyült. Látszólag vékony, de annál súlyosabb történet tele mondanivalóval és a valósággal. Minden megrázó jelentésével együtt is egy letehetetlen könyvnek tartom, ami szókimondóan, egyenesen elénk tárja az élet kevésbé napsütéses oldalát is, hiszen ez is benne van a pakliban, amit a végzettől kaptunk.

"Egy kő vagyok, amit ha meglöknek, gurul. Egy kő vagyok, amit nem lehet szeretni, ami igazából nem is igényelte sohase, hogy szeressék. A kőnek nincs szüksége ilyesmire."

Szentesi Éva családregénye messze felülmúlta az elvárásaimat. A története elgondolkodtatott, szókimondó, őszinte stílusával pedig teljesen magával ragadott. A Pedig olyan szépen éltek soraiból is tükröződik, hogy nincsenek számára tabutémák: amiről beszélni kell, arról beszélni is fog. Ebben a kötetben nyomon követhettük Nyilánszki Mari gyerek- és felnőttkorát, megláttuk, milyen mély sebeket és torzulásokat tud okozni, ha egy kislány nincs kellőképpen szeretve, ápolva. Mi mindenen megy keresztül egy örökké pápaszemesnek csúfolt tinédzser? Milyen érzések keringenek benne, ahogy azt látja, mások milyen szépen élnek?

Mari életéből sugárzik a kozmikus magány, a szeretetéhség, amit azzal tölt ki, hogy mindenki másnak meg akar felelni. De eközben elfelejt önmaga lenni.

Azoknak ajánlanám ezt a könyvet, akik egy mély történetre vágynak, amely súlyos mondataival örökre az emlékezetünkbe vési magát.

Írta: Barbi