Vi Keeland & Penelope Ward: Nagyképű öltönyös könyvajánló

A Nagyképű öltönyös olyat adott nekem, amire éppen szükségem volt. Szórakozást, kikapcsolódást, vidámságot és jó kedvet.

Egy vonatút képes megváltoztatni két ember életét.

Soraya az előtte lévő ülésen éppen telefonáló, üvöltöző, ám kétségtelenül jóképű fazont elnevezi magában Mr. Big Brokinak, és egy idő után adja magát a Nagyképű öltönyös becenév is. Ám a férfi távozáskor nagy mérgében észre sem veszi, hogy a szerelvényben hagyta a telefonját, amit Soraya talál meg, és elhatározza, hogy visszajuttatja a tulajdonosának, bármennyire tűnik az arrogáns és antipatikus személyiségnek, ezt diktálja az erkölcs. Egy kis nyomozás után meg is találja, ki is valójában a titokzatos Nagyképű öltönyös. Graham Morgan, a kitömött pénztárcájú üzletember. Nem várva semmi szívélyességet Soraya felkeresi az irodájában, de a férfi még üdvözlésre sem méltatja, nemhogy egy köszönöm kicsúszna a száján. Soraya pedig nem az a csendes nő, akit ne hevítene fel egy hasonló cselekedet, így bosszúból arc nélkül lefotózza magát, hogy a telefonját megnézve Mr. Morgan láthassa, miről is maradt le azzal, hogy nem nyitott neki ajtót. Ez a lépés meg is tette a hatását, a morgó üzletember piszkos fantáziájából nem képes kiűzni Soraya képeit, és egy véletlennek hála nem tart sokáig rájönnie, ki is rejtőzik a Soraya Venedetta név mögött. Az elmés üzenetek és mindennapos szócsaták ugyanakkor csak tetéznek a helyzeten. Graham meg akarja ismerni, ki is lehet az a nő, aki ennyire szép és okos, ráadásul még humoros is. Vajon Soraya meg tudja olvasztani a férfi fagyos szívét? Graham pedig rá tudja venni őt, hogy ismét a bizalmába fogadjon valakit?

Minden oldalon volt valami, ami érzelmeket váltott ki belőlem. Eleinte persze hatalmas, szűnni nem akaró kacajokat, a végén viszont legördült az arcomon néhány könnycsepp is.

"Hinni kell a sorsban. Minden meg van írva. Nem számít, hogy ma vagy két év múlva, ha úgy kell lennie, akárhogyan is, de meg fog történni."

Sorayát jelleménél fogva hamar a szívükbe zárhatják az olvasók. Szókimondó egyéniség, bátor, de a múlt sérelmei nyomot hagytak a lelkében. Gyerekkori fájdalmak nyomták rá a bélyegüket, ennek következtében nehezen bízik meg emberekben, nem sokszor enged közel magához bárkit is. Elvan a régi barátaival, akik szinte már családtagnak számítanak neki, és akkor jön Graham, betoppan az életébe a maga arrogáns stílusával. A férfi pökhendisége és az, ahogyan a beosztottjaival bánik, rettentően taszító. Mégis oldalról-oldalra kezdjük megkedvelni őt, ahogyan derülnek ki elásott, mélyre eltemetett tulajdonságai, a gondoskodó, a szerető énje. Ilyenkor tesszük fel magunkban a kérdést: nálunk a vonaton miért nem utaznak Graham Morganek?

Ha kikapcsolódásra vágysz egy lehangolóan borús napon, a legjobb megoldás erre a Nagyképű öltönyös. Kihúz a sok probléma közül, kiszakít a szürke hétköznapokból, és ami a legfontosabb: felvidít. A két írónőnek olyan humora van, ami miatt az egész könyv alatt levakarhatatlan mosoly ül az ember arcán, sőt, néha még hangosan fel is nevet, mert nem tudja megállni.

A könyv olvastatta magát, így szinte egyhuzamban a végére értem és csak arra eszméltem fel: vészesen közeledik az utolsó oldal. Ezt teszi egy abszolút kikapcsolódásra teremtett regény az olvasójával. Elveszi az időérzékét és hagyja őt beletemetkezni a lapokba.

"Ezt a könyvet azoknak a lányoknak ajánljuk, akik neonzöldben szeretnének táncórára menni, miközben mindenki más pasztellrózsaszínben van."


Írta: Barbi