Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba könyvajánló

Az írótól nemrég volt szerencsém olvasni az Élni akarok! című művet, amit több szempontból is a kedvencemmé avanzsáltam. Azonban nem titkolom, hogy hiába más a téma, más az összvéleményem, mégis vetekszik a helyért a Mikrofonpróba.

Rácz-Stefán Tibor különleges írói képességekkel rendelkezik, mely minden történetének felépítésén és eseményén meglátszik, mert ő képes annyi és olyan érzelmet belefektetni a műveibe, amire nem sok ember az. Az olvasó a lapok közé mélyedve egy igazi hullámvasútra vesz jegyet, mely során számos érzelmi állapotba kerül, és szinte tökéletesen beleolvad a cselekményszálak rengetegébe.

Néhol azt olvastam, hogy az író csak egy bizonyos korosztályt szólít meg az alkotásával. Úgy érzem, hogy ezt az állítást cáfolnom kell, mert a személyes véleményem az, hogy Tibor a regényei által okozott élményt nem az évek számához köti. Szerintem a Mikrofonpróba – is - ugyanúgy felvidíthat, elszomoríthat akár egy tizenöt évest, mint egy ötven évest.

Mivel az író a történeteit egy megszokott tematikára építi – a fiatalok mindennapjaiba olvad be -, mégis olyan élethelyzeteket alkot meg, ami legtöbbünk számára ismerős. Általában túlnyomórészt olyan érzelmek és állapotok jelennek meg, amit ha nem is saját kézből, de külső szemlélőként mindenképp tapasztaltunk. Ráadásul egy olyan köntöst húz az egész történetre, ami nem egy egészből áll, hanem az apró mozaikok összessége alkot egy kirakott képet, amely minden darabja beleillik az ábrázolandó helyzetbe.

Történet:

A regény alapvetően öt embert képviselve, öt szálon keresztül épül fel. A jelenlegi eseményeken túl belepillanthatunk szereplőink múltjába is, amik végül egy helyszínen fonódnak össze és a köztük levő kapocs, még ha néhol nehezen is, de végül erőssé és törhetetlenné válik.

Xiara egy kínai származású lány, aki inkább magyarnak mondja magát. Hiszen szinte itt nőtt fel, itt járt iskolába és magyar barátai is vannak, emellett úgyszólván ezt is tekinti anyanyelvének. A szülei, a rá váró – nagyjából pár ezer forintot érdemlő – nyári munka, s mindaz a negativitás, amit kap – a bőrszíne, a népessége és az országa miatt – összezúzza a lelkét és az önképét, emiatt a táncba menekül. Azonban ezen a téren is nehézségekbe ütközik és félő, hogy nem sikerül kitörnie ebből.

Dávid és Áron egy párt alkotnak, rengeteg megpróbáltatás áll a hátuk mögött – előző iskolájukban egy szörnyű lövöldözés történt, aminek ők is tanúi voltak. Próbálják egyben tartani a kapcsolatukat, azonban nap, mint nap olyan mizériákat kell elviselniük, amik fájdalmat okoznak nekik.

Áron vonzalma nemcsak a fiúk, de a lányok felé is jelen van. Ennek következtében Dávidban folyton felszínre tör az a gondolat, hogy egyszer kevés lesz a szerelmének – Áron még egyszer sem mondta ki szavak formájába, hogy szereti a fiút, azonban tettekkel többször is érzékeltette számára. De vajon ellent tudna állni, ha milliméterekre állna tőle valaki, aki a bájával és a személyiségével talán még boldogabbá tehetné?

Dávid némasági fogadalmat tett, amikor az iskolai legjobb barátnője – Petra – öngyilkos lett és több osztálytársukat, osztályfőnöküket is megölte. Úgy érezte, hogy akkor megtört benne valami, ami talán soha sem lehet egész. Cipeli ezt a terhet, azonban más dolgok is nyomják a vállát – a nemi irányultsága és a gyengeségei miatt folyton bántják, amik csak még inkább elkeserítik őt. Tudja, hogyha megszólalna, akkor Áron büszke lenne rá. De vajon képes lesz rá? Elég erős lesz ahhoz, hogy újra kieressze a hangját és ezzel esélyt adjon másoknak, hogy megsebezzék?

Hanna a bátyjával él, mert évekkel ezelőtt elvesztették a szüleiket. Azóta a testvére a gyámja, a legjobb barátja és nem utolsósorban az egyik menedéke is. Úgy alakulnak az események, hogy a testvére Balassagyarmaton kap tanári munkát, ahol a kollégiumban szállást is kapnak, így a lány itt folytathatja tanulmányait. Hanna óriási könyvmoly, egy könyves blogot is vezet, amiben igazán önmaga lehet. A könyvek világába menekül, amikor úgy érzi a valóság súlya a szívére telepszik.
Egyszerre két fiú is a bűvkörébe kerül, akik ellentétes személyiségek, de mégis mindkettőt más miatt kedveli. Patrik az a típusú fiú, akit évekkel ezelőtt egyfajta álomférfivé avanzsált és végre szembe is találkozhatott vele. Máté a kezdetekben ellenséges és bunkó volt vele, ám ahogy a lány lefejtette a fiú lelkét körülvevő burkot, úgy bukkant elő az a gyengéd, határozott, de mégis kedves és vicces személyiség, amilyen igazából ő.
Két fiú, két szerelem. De vajon ki lesz az igazi?

Máté élete évekkel ezelőtt romba dőlt, amikor édesanyja miatt elvesztette azt, ami az életet jelentette neki – a zenét. A zongorázás volt már elég hosszú ideje az egyetlen elfoglaltság, ahol igazán kiadhatta önmagát és ahol nem kellett titkolnia semmit. Eljátszhatta a fájdalmát, a boldogságát és a keserűségét is.
Egy olyan világba menekült, ahol mindenkit ellenségnek tekint és csak kevés embert enged közel magához. Aztán megismerte Hannát, aki napról napra egyre kedvesebb lett a szívének és pillanatok alatt belopta magát oda, ahol már régóta senkinek sem volt helye. De vajon egy újabb csalódásba futott, vagy sikerül a lányt megszereznie magának?

A sorsok összefonódnak és egy közös cél érdekében egymás kezét fogva kell megküzdeniük azért, ami jelenleg az otthonuk. Olyan élethelyzetekbe csöppenek, amik számunkra sem idegenek és talán pont ennek köszönhetően szereplőinkkel izgulunk, és velük együtt érezzük a bennük lezajló érzéseket.

Összvéleményem:

A Szállj a dallal! egy duológia, melyből az első rész képviselt egy bizonyos színvonalat bennem és olyan érzelmi mámort, együttérzést és szimpátiát váltott ki belőlem, amit köszönök az írónak. Hiszen már örömködve várom, hogy a Mikrofonpróba után a Kapcsolatpróba mit tartogathat a számomra és alig várom, hogy megtudjam, mi történik szereplőinkkel a folytatásban – nem mellesleg, ebben is verhetetlen az író.

Tibor - ahogy eddig is megszokhattuk – olyan témákat feszeget, amik a mi világunkban is jelen vannak. Bátorság, szerelem és harc. Harc az iskoláért, harc önmagunkért, harc a szerelemért, harc a boldogságért, és nem utolsósorban harc a barátainkért, a számunkra fontos emberekért.

Ajánlom mindazoknak, akik szeretik az ifjúsági – valós érzelmeket és helyzeteket képviselő – regényeket, akik egy könnyed, de mégis határozott és letehetetlen művet szeretnének a kezeik közt tartani.

 

Írta: Anarchia Könyvblog