Miért rajongunk a romantikus regényekért?

„Mindnyájan vágyunk arra, hogy felfigyeljenek ránk, megértsenek és dédelgessenek bennünket. Mindannyian különlegesnek és egyedinek érezzük magunkat, és sóvárgunk, hogy legyen valaki, aki hozzánk hasonlóan különleges, akivel kölcsönösen megbecsülhetjük egymást. Azt akarjuk, hogy legyen valaki, aki kiválaszt bennünket, és a maga világának közepébe helyez. Romantikát akarunk, hogy elevennek, szükségesnek és pótolhatatlannak érezhessük magunkat.”
/Shmuley Boteach/

 

Catherine és Heathcliff, Rómeó és Júlia, Jenny és Oliver, Eliza és Darcy.
A világirodalom legszebb romantikus történeteinek szerelmes párjai.

De vajon mért is rajongunk értük, és úgy általában a szerelmes regényekért?

 

A romantikára mindannyian vágyunk, még akkor is, ha épp még magunk előtt sem merjük bevallani. Ma már egészen apró kis gesztusokat is érezhetünk romantikusnak, ám a regények lapjain és a filmvásznon megjelenő túlzott odaadás is megmelengeti szívünknek.

Gondoljunk csak bele, lehet, hogy párunkkal nem szeretnénk egy gyertyafényes vacsora után a lemenő nap sugarai alatt lassúzni, mert épp pont elég egy összebújós este, de mikor kedvenc regényünk főhőse akár az életét adná szerelméért, mégiscsak elmorzsolunk pár könnycseppet. És ez így van jól.

 

Egy jó könyv ismérve, hogy elrepít minket egy másik világba. Így miért is ne töltené csordultig a szívünket, amikor egy hosszú, stresszes nap után bekuckózunk kedvenc romantikus történetünkkel a kanapéra, hogy átadjuk magunkat szentimentális énünknek?

 

Mindenkinek szüksége van romantikára, legyen az nő vagy férfi, idős vagy fiatal.

A klasszikus romantikus regényeken túl, ma már számos, szebbnél-szebb történetet találhatunk a modern irodalmi palettán is, válogassunk közöttük bátran!
Hiszen ahogy a karácsonyi fények láttán néha újra gyereknek érezzük magunkat, úgy ilyenkor februárban, a szerelem hónapjában is érezhetjük magunk romantikus hangulatban, függetlenül attól, hogy épp van-e párunk.