Naomi Novik: Ezüstfonás könyvajánló

Az Ezüstfonás volt az első könyvem Naomi Noviktól, de már az első oldalakon beleszerettem a stílusába. Gördülékeny, könnyed, mégis sokszor objektív akkor is, ha éppen valamelyik szereplőt szólaltatja meg. Ez a másik különlegessége a történetnek. Az Ezüstfonás nagyon sok szereplővel dolgozik, több szemszögből láttatja a cselekményt, de nem kettőből vagy háromból, hanem több mint ötből. Ez színesebbé és varázslatosabbá teszi a történetet. Kíváncsi voltam, ezek a cselekményszálak mikor és hogyan fonódnak össze a regény folyamán.

Az Ezüstfonás Mirjem történetével kezdődik. Bemutatja a sivár, téli vidéket, a város életét, a családját és a szemünk előtt bontakozik ki, hogyan lesz a fiatal lányból a helyi pénzkölcsönző, aki arannyá tudja változtatni az ezüstöt. Ebbe a szálba csatlakozik be Vanda, akinek az apja az édesanyja halálát követően felvett kölcsönt elitta és ezzel adósságba sodorta a lányát és két fiát. Mirjem felajánlja törlesztésként, hogy Vanda náluk dolgozzon, így ő évekig távol maradhat a részeges apjától, aki ki akarja házasítani őt. Kettejük között hamar szoros kapcsolat szövődik, barátság és testvériség.

A várost a sztarikok fenyegetik, akik állandó téllel sújtják az emberek földjét. A királyuk, amikor hall Mirjem képességéről, hogy az ezüstöt arannyá tudja változtatni, azonnal felkeresi, hogy próbatételek elé állítsa, és ha mind a hármat teljesíti, feleségül veszi. Már csak az a kérdés: ez átok lenne vagy áldás?

"[…] egy kis időre abbahagytam az aggódást, és azt hittem, minden rossznak vége szakad, soha többé nem kell rettegnem. Sokkal kevesebb a félnivalóm, és az annyira jó volt, olyan boldog voltam. Aztán megint előkúszott a félelem."

Eközben a cári udvarba beházasodó Irinának folyton-folyvást helyt kell állnia újdonsült férjével szemben, aki lepaktált az egyik legsötétebb démonnal. A hercegnőnek nem járt a boldogító igennel a mesebeli vég, menekülnie kell, ha életben akarja tartani önmagát és szeretteit. Erre pedig csupán varázslattal képes.

A mágia belengi az egész történetet, és ez az atmoszféra átragad az olvasóra is a sorokon keresztül. Elvarázsol, lenyűgöz, és a rabjává tesz. Ha egyszer beszippant a kötet univerzuma, onnantól nincs megállás!

Mindeközben a fantasy jellegzetességek mellett megvolt benne az északiakat jellemző mesés mondavilág, ami számomra még inkább kedvelhetővé tette a történetet.

Naomi Novik ezzel abszolút győztesként vonult be a kedvenc fantasy szerzőim közé: jött, látott, győzött. Kiszámíthatatlanul szőtte a szálakat, megnyerő stílusával pedig már az első oldalakon levett a lábamról.

Azoknak ajánlanám leginkább az Ezüstfonást, akik kíváncsiak egy nem mindennapi világra, nem mindennapi szereplőkkel, és egy lágy, mégis fordulatokkal teli történetre, ami garantáltan elkápráztatja őket.

 

Írta: Barbi