Dan Simmons: Dermesztő nyár könyvajánló

Könnyen dobálózhatunk olyan jelzőkkel, hogy ez, vagy az lett a kedvenc könyvünk, írónk. Esetleg olyan dolgokat is mondhatunk, hogy ennél jobbat nem olvastam még – később persze mindig jönnek újabb és újabb írók és könyvek –, mégis azt kell mondanom, tavaly kevés olyan horror regény fogta meg az érdeklődésemet, mint a Dermesztő nyár.

Manapság már nem egyszerű olyan horror könyvet írni, amely igazán tud újat mutatni, mondani. Dan Simmons immár másodszor alkotott maradandót. Akárhogy is, az egyik legnehezebb zsáner a horror. Bár az is lehet, hogy az ingerküszöbünk már az egekben van, azonban ez a téma, ez a stílus, ez a könyv minden kritériumnak megfelel. Második könyvem az írótól, mégis ki merem jelenteni, hogy a kedvenc íróim egyike lett.

A karakterek egytől egyig jól kidolgozottak, a könyv atmoszférája kiváló az igazi horror zsáner kedvelőinek. Még azok az üresjáratok is élvezetesen vannak megírva, ahol igazából semmi sem történik, egyszerűen megfelelően rakja helyére az elemeket.

Történet:

Duane, Mike, Dale, Harlen, Kevin és Dale testvére, Lawrence a főszereplők ebben a hátborzongató történetben, ahol ezeknek a kamasz srácoknak gyökeresen megváltozik az életük egy nyár alatt.

A Régi Központi iskolában az utolsó napot töltik a diákok, amikor egyikük, Pufi úgy dönt, ezen a jeles napon bebizonyítja, hogy nem gyáva és lemerészkedik az alagsorba, hogy utánajárjon valaminek.

Pár nappal később a srácok szemtanúi lesznek, ahogy Pufi anyja és testvére vitatkoznak az iskola igazgatójával. A srác nem ment haza a tanévzáró után és úgy hiszik, hogy még mindig az iskolában van. A barátok és családtagok nem látták elmenni onnan, az igazgató asszony azonban váltig állítja, hogy elhagyta az iskola területét.

Mike összehívja a csapatot és tervet kovácsolnak, hogy kiderítsék mi történt Pufival. Mindenki megkapja a maga feladatát, tennivalóját. Tudják, hogy valami nem stimmel az iskolával, se az ott dolgozókkal, de legfőképpen Van Syke-kal, akitől mindenki retteg. A gondnok, aki egyben dögszállító is, félelmetes emberként van jelen a közösségben.

"Nem hallotta félre. Egy csecsemő sírt abban a halálos bölcsőben, amit megtöltöttek az aszfaltról felkapart, kiömlött belű kutyák, a felfúvódott birkák és hályogos szemű lovak, az agyonnyomott malacok és a tucatnyi farm rothadó belsőségei."

Harlen feladata, hogy kövesse a " Vén Kuffert", miközben Dale Pufi házát tartja szemmel, Mike, Van Syke-ot figyeli, Duane a Régi Központi iskolát tanulmányozza, Kevin pedig Roon-t követi.

Egyszerűnek tűnő feladatok, ám ahogy haladnak a nyomozásban, egyre furcsább dolgok történnek. Harlen balesetet szenved, kómába esik és miután magához tér alig emlékszik valamire - legalábbis ezt állítja a barátainak. Duane-t kis híján elüti a dögszállító, követi őt a kukoricáson keresztül és nem sokon múlt, hogy megmeneküljön, de apján és kis barátain kívül senki sem hisz neki. Mike, Dale és Lawrence félelmetes dolgokat tapasztalnak meg. Egy árny, ami megjelenik a szekrényben, a ház alatt, Mamó szobájában. Mindhárman tudják, hogy a halál jelent meg köztük. Egy katona, aki világháborús ruhában flangál, de senki sem ismeri. Az igazi veszély még csak ezután kezdődik.

"Nem emlékezett az álmokra sem, melyekből sikítozva ébredt, emlékezett viszont az érzésre, amit keltettek benne - több nem is kellett, hogy elővegye a rosszullét és a libabőr."

Kik vagy mik ezek az árnyak? Honnan cseppent ide a katona és mi a szándéka? Mi köze egy régi harangnak mindehhez? Vajon képesek a srácok megállítani, ami a kisvárosban folyik?

Őszintén szerettem ezt a regényt, a szereplőkkel együtt. Borzongás, szomorúság, félelem. Mindenkinek ajánlom, aki szereti az igazán jó horrort.

 

Írta: Anarchia könyvblog