Colson Whitehead: A föld alatti vasút könyvajánló

Valamilyen szinten féltem ettől a könyvtől, talán a Pulitzer díj rettentett el, hogy ezt a történetet nekem szeretnem kell. Ám ez már nem számít. Hogy szerettem-e? Egy érdekes kérdés. Nem lehet szeretni egy olyan dolgot, amit elítélsz és megvetsz, de azt bizton állíthatom, hogy a könyv érdekfeszítő és hiteles. Kiléptem a komfortzónámból, és ennek nagyon örülök, ritkán olvasok ehhez hasonló témákat, talán pont azért, mert nehéz szembenézni a valódi kegyetlenséggel. Amíg egy fiktív horrort vagy thrillert olvasok, addig nincs baj, tudom, hogy nem történt meg. Itt viszont más helyzet áll elő, minden epizód, minden karakter teljesen lecsupaszítva áll a szemem előtt, és nem egyszerű a lelkemnek befogadni, hogy bizony ezek megtörténtek. Kellően szemlélteti az író a rabszolgák sorsát, az életüket, és a fehér ember hozzáállását. Rengeteg gyűlölet leledzik benne, ami miatt elgondolkodik az ember, hogy milyen jogon, milyen alapon ítél/ítélünk el másokat az etnikai hovatartozásuk miatt.

A történet főszereplője Cora, akivel kegyetlenül bánt el a sors. Feketének született. Emiatt ő soha nem volt ember, csak egy tárgy, amit gazdája akkor és arra használt, amire akart. Egy tárgy, aminek nem számítottak az érzései. Nem csak a birtok tulajdonosai gyalázták meg, hanem társai is, azok, akikkel együtt kellett dolgoznia, élnie. Ha valaki megszökik az ültetvényről és elkapják, akkor olyan brutális büntetésben lesz része, amit senki nem kíván a másiknak. Cora úgy dönt, hogy ennél már semmi sem lehet rosszabb, így az egyetlen emberrel, aki soha nem ártott neki semmilyen formában, megszökik a föld alatti vasúton, és új életet kezd. Számtalan helyen fordul meg, hogy egy olyan életet kezdjen, ahol már a saját akarata számít, ahol már nem parancsolnak neki, és soha többé nem gyalázhatják meg. Nehéz volt végig olvasni a történetet, látni a sok szenvedést, a bántalmazást. És mindenekfelett borzasztó volt megélni azokat a pillanatokat, amikor már úgy tűnik, minden rendben van, Cora végre elérte a célját, és aztán jön egy újabb fordulat, ami romba dönt mindent. Erős jelleme és a föld alatti vasút segítségével viszont soha nem adja fel, újra és újra talpra áll és elkezdi elölről. Rengeteg segítő kéz áll mellette, akiknek lényét és történetét Cora szemén keresztül ismerhetjük meg.

Engem megviselt A föld alatti vasút. A rengeteg menekülés és a folyamatos rettegés attól, hogy elkapják, szinte letaglózott.

Nem egy könnyed olvasmány, kell hozzá lelkierő és idő. Sokszor ugrál az epizódok között, így talán az elején kicsit nehezebben lehet követni a szálakat, mégis van benne egy légiesség, ami miatt pár oldal után már belerázódunk a történetbe.

Egy fantasztikus könyv, ami bemutatja milyen nehéz sorsa volt a rabszolgáknak, betekintést nyújt az emberi gonoszságba, de mindemellett láthatjuk a jóságot, az emberi kitartást és a soha fel nem adás elvét.

 

Írta: Anarchia könyvblog