Christelle Dobos: A tél jegyesei könyvajánló

Szkeptikusan álltam neki ennek a könyvnek, de kellemesen csalódtam benne. Élvezetes és izgalmas volt. Az elejét tekintve lassabban indul, de ez kell ahhoz, hogy egy csodálatos történet alakuljon ki a szemünk előtt. Nem fogom hasonlítani egyik könyvhöz sem, amely a fantasy és varázslat világát mutatja be, mert a maga nemében A tél jegyesei egyedülálló. Senki se ijedjen meg attól, hogy az elején esetleg nem egy pörgős történetet kapunk, megéri várni. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a mágiát, az izgalmas és abszolút nem mindennapi eseményeket.

"Kezdetben egyek voltunk. De Isten úgy látta, hogy így együtt nem tudunk neki megfelelni, ezért szétválasztott minket. Isten szívesen játszadozott velünk, de aztán elunta, és lassan megfeledkezett rólunk. Isten közönye a kegyetlenségig fajult, félelmetes volt. De Isten kedves is tudott lenni, és olyankor szerettem, jobban, mint valaha bárkit."

Isten jó volt és kedves, aztán valami történt és darabjaira szakította a világot - azóta senki sem látta Istent.

A nagy szakadás által a föld darabjaira, szilánkjaira vált, így hozva létre több nemzetet, amelynek mindegyikének saját családfője van, és különböző képességekkel bírnak. Történetünk első felében Artemisz leszármazottjának Ophélie-nek az életét ismerhetjük meg Animán. Anima egy csodálatos világ, ahol mindenki rokona mindenkinek, ahol egyszerűek az emberek, ahol a munka és a kötelességtudat előrébb való mindennél. Ophélie olvasó, saját múzeuma van, ahol a tárgyakból olvassa ki az emlékeket, mindemellett tükörjáró is, így a közlekedése elég könnyen megy. Egyik tükörből a másikba, a lényeg, hogy az adott felület viszonylag közel legyen egymáshoz.

" Ahhoz viszont, hogy belépj egy tükörbe, önmagaddal kell szembenézned."

A lány önmagának való. Jobban szeret egyedül lenni, illetve inkább a tárgyak társaságára vágyik, mint az emberekére. Kivételt képez ez alól bácsikája, akinek levéltárja van, így Ophélie imád ott lenni. Ám egy napon szomorúan érkezik bácsikájához. A Matrónák bejelentették, hogy megtalálták a megfelelő férjet számára. Mivel már két férfit elutasított, ha a következőnél is kihátrál, akkor kitagadják. A probléma az, hogy a leendő férj a Sarkon él, nagyon messze Animától, így Ophélie-nek meg kell válnia szeretett Múzeumától és bácsikájától.

Thorn érkezése az egész család életét felforgatja. A férfi hideg, kimért és roppant ellenszenves természetű. Ophélie mégis kénytelen vele tartani a Sarkra.

A Sark egy teljesen más földdarab, mint amilyen Anima volt. Itt minden a külcsínről szól. Fontos a kinézet, a nemesi rang. Nem mellesleg több nemzet is próbálja érvényesíteni akaratát, hogy a családfő észrevegye, és a kegyeibe fogadja őket. Ophélie élete nem könnyű a Légvárban. Rengeteg atrocitás éri, fenyegetik, és Thorn is úgy viselkedik vele, mintha nem is létezne. Ezen a helyen soha semmi és senki sem az, akinek látszik.

Vajon mi lesz Ophélie sorsa? Sikerül neki kiszabadulnia ebből a lehetetlen eljegyzésből, vagy kénytelen egész életében egy ilyen rideg ember mellett élnie? Mi az igazi oka annak, hogy a lányt idehozták ilyen messze az otthonától?

Imádni való történet. A karaktereket külön megszerettem, nem a tipikus sablon alapot kapták - ők azok a szereplők, akik akár a szomszédaim is lehetnének. Vedd a kezedbe, nyisd fel és élvezd a csodát, amelyet a könyv nyújt!

 

Írta: Anarchia könyvblog

 

Rendeld meg 16% kedvezménnyel!