Stephen King: AZ 1-2. könyvajánló

Stephen King: Az című könyve, elemi erővel hat az olvasóra. Igazi mestermunka, amelyben – mint, ahogy sok más munkájában is –, több esetben az olvasóra hagyja, hogy mit gondoljunk az adott szereplőiről, a történet mondanivalójáról. A könyv hosszúsága mindenképpen kellett ahhoz, hogy megértsük azokat a lelki vívódásokat, amellyel felruházta a történetben megjelenő hőseit vagy éppen a gonoszt. Nemhiába ez a kedvenc kötete sok embernek Kingtől. Minden benne van, ami őt jellemzi, és pontosan ezért képtelenség visszaadni filmben vagy akár sorozatban a gondolatait. Sokan egyetértenének velem, ha azt írom, a horrormester karrierjének legnívósabb és leggrandiózusabb áttekintése az AZ.

King négy éven keresztül írta ezt a történetet és az egyik kedvenc írásának titulálja mind a mai napig. Ez tökéletesen érződik a történetvezetésen, hisz mindegyik fejezetet úgy alkotta meg, hogy az olvasó mindig egy kicsit többet akarjon. Játszi könnyedséggel váltogatja a karakterek szemszögét és az idősíkokat.

Hiába a horror a fő vonala, a Mester erős nyomást gyakorol az olvasóra a mindennapi küzdelmekkel való megpróbáltatásokkal. Gyógyszerfüggő, alkoholista szülők. Magukra hagyott gyerekek, akiknek meg kell birkózniuk azokkal az iskolai bandákkal, akik gúnyolják őket, és minden pillanatot kihasználnak arra, hogy kegyetlenkedéseikkel megnyomorítsák lelküket.

A félelmeinkre teszi a fő hangsúlyt és arra, hogy mennyi nehézséget kell kiállnunk, amire felnőtté válunk. Mindezt sok esetben csak együttes erővel lehet, hisz mindig könnyebb megoldást találni a gondokra, ha segítséget kérünk. És persze itt jön képbe a lény is: AZ! Ő a gyermekek vágyain keresztül próbálja tőrbe csalni őket, elhitetni velük, hogy minden tökéletes és szép. Ezt kihasználva öli meg őket, majd keresi újabb áldozatát.

A történet egy kitalált városban játszódik: Derryben, ahol 27 évenként megjelenik a halál. Több gyermek veszti életét és tűnik el, miközben senki sem sejti ki vagy mi állhat a háttérben. Azonban hét gyermek rájön arra, hogy mi pusztít ebben a kis városkában. Sajnos a saját bőrükön tapasztalják meg és derítik ki, hogy egy olyan rémséggel állnak szemben, aki képes váltani az alakját. Legtöbbször egy bohóc képébe jelenik meg, aki „játszani” hívja az ártatlan gyermekeket.

Két idősík, amelyek körülölelik a teljes történetet:
1958,
Billnek, a vesztesek klubja egyik tagjának öccse, George eltűnik. Bill ezt rettenetes traumaként éli meg, hisz ő volt az idősebb testvér, neki kellett volna vigyáznia és védelmeznie öccsét. A klub többi tagjának segítségével jönnek rá a gonosz eredetére és próbálnak szembeszállni vele. Mindemellett, a társaság tagjainak folyamatos el kell szenvedniük a csúfolódást nagyobb társaiktól. Valakit azért bántanak, mert túlsúlyos, valakit pedig azért, mert dadog. A tagok életét a családjuk sem könnyíti meg, hisz ott is folyamatos a nyomasztó légkör. Szinte mindegyik szülőnek van valami függősége vagy más problémája. Mindennek ellenére, a kis csapat töretlen erővel és kitartással próbálja elűzni a rémséget a városból.

1985,
A vesztesek klubjának tagjai immár felnőttek és egy telefonhívás elég ahhoz, hogy újra összeálljon a csapat. AZ visszatért, és nekik újra fel kell venniük a harcot ellene. Azonban ez már nem tűnik annyira egyszerűnek, mint 27 évvel ezelőtt. Felnőtt emberek, akik beleestek szüleik hibáiba, és már nem azok az ártatlan tiszta lelkű gyermekek, akik úgy érezték, mindenre képesek. Mindenkinek megvan a maga gondja, traumája, amelyet gyermekkorukból hoztak a felnőtt világba.

Úgy gondolom, hogy King a saját félelmeinek és vágyainak manifesztációját vetítette ki a történetben. A felnőtté válás nehézségei, azok a sérülések, amiket egy szülő okoz gyermekének vagy az iskolatársak, akik állandó terror alatt tartják a gyengébbeket. A vágy, hogy olyan barátságok alakuljanak ki, amelyet semmi sem rombolhat szét, szerelem, ami örökké tart. Ezeket az érzelmeket vegyítette az író AZ-ba, és lett általa egy félelmetes bohóc, aki képes arra, hogy elhitesse a gyerekekkel a szépet, a jót, hogy aztán egy hirtelen mozdulattal a félelem hullámaiba lökje őket.

Írta: Anarchia könyvblog