99 mákos-diós édesség

33 színes ételfotóval

Élénken él emlékezetemben egy valahai fiatalember töredelmes vallomása, mely szerint számára az a legnagyobb karácsonyi ajándék, ha egy nagy tepsinyi „egyszemélyes” mákos bejglit kap. Hogy az milyen? Olyan, mint az „igazi”, csak sokkal kisebb, és marokra fogva, apró harapásokkal lehet bekebelezni. A fiatalember azóta már ifjú nagypapa, aki boldogan tüsténkedik a konyhában, elsősorban kenyér- és süteménysütésben jeleskedik, különös tekintettel a mákos változatokra...

A mákimádat jelenségével gyakran találkozom. Túl az érzelmi és élvezeti értékeken, a mák valóban megbecsülendő élelem, sőt, számos előnyös tulajdonága, kedvező élettani hatása miatt például éppen a gyakran vashiányos, illetve csontritkulással veszélyeztetett női szervezetnek válna hasznára. Ennek ellenére – ki tudja, miért – elsősorban barátaim, ismerőseim, szűkebb-tágabb családi köröm férfitagjai azok, akik mákpártiak. Számomra szinte megfejthetetlen rejtély, de megértéssel szemlélem a dolgot, noha mi nők, jómagammal az élen, inkább a diót kedveljük. Nagyobb családi összejövetelekkor ez a különbözőség okoz némi túlmunkát, hiszen mindkét tábornak szeretne kedvezni az ember. Régebben tettem néhány bátortalan próbálkozást a diós sütemények javára, de teljes volt a kudarc – a gondolat, hogy a mákosat nélkülözni kellene, részben mély szomorúságot, részben kemény ellenállást váltott ki az érdekeltekből, így aztán feladtam. Azóta nemcsak a bejglit készítem hagyományosan diós-mákos változatban, hanem a zserbót és még sok más finomságot is, némelyiket fele-fele arányban (jó, a diósból talán egy kicsit többet), olykor ugyanabban a tepsiben – ezzel teljes a béke és a boldogság. Olvasóink, barátaink régi unszolásának teszek eleget, amikor most egy kötetbe szedve nyújtom át gyűjteményem mákos, diós és diós-mákos süteményreceptjeinek javát, amelyek között természetesen találkozhatnak a régebbi könyveinkben már megjelent kedvencekkel és klasszikusokkal, de tallózhatnak vadonatúj receptjeim között is.

Jókedvet, derűt, szépséges műveket és azt kívánom, hogy mindig „legyen mákjuk”!